Jandácsik Pál könyvével, az Állatok maszkabáljával először a Facebookon találkoztam egy hirdetésben, és fülszövege azonnal felkeltette a kíváncsiságomat. Így kérdés sem volt, hogy ha lehetőségem adódik rá, készítek vele egy interjút.
A regény fülszövege:
Újabb brutálisan meggyilkolt, bundájától megfosztott állat hullájára lelnek a rendőrök.
Cesar Darlington németjuhász nyomozó tehetetlen az ügyben – egyetlen segítsége a megcsonkított szfinx macska, Dr. Lex Siegfried lenne, akit ő juttatott rácsok mögé. De vajon hihet-e a doktor őrült meséinek?
Mindeközben egy nem mindennapi páros (Arthur, a róka és Christie, a fekete párduc) szórakozni készül a barátaikkal, de a város felé tartó viharfelhők a halloweeni maszkabált véres rémálommá változtatják mindenki számára.
Jandácsik Pál első regénye egy sötét, ismeretlen, mégis hátborzongatóan ismerős univerzumot fest le. Karakterei civilizált állatok, akik még soha nem tűntek ennél emberibbnek, a gyilkos után folytatott hajsza pedig soha nem volt ennél idegtépőbb.
Ez a furry krimi nem szűkölködik sem vérben, sem erőszakban; az olvasóban felmerülő kérdések pedig az utolsó oldalakig váratnak a válasszal.
Cesar Darlington németjuhász nyomozó tehetetlen az ügyben – egyetlen segítsége a megcsonkított szfinx macska, Dr. Lex Siegfried lenne, akit ő juttatott rácsok mögé. De vajon hihet-e a doktor őrült meséinek?
Mindeközben egy nem mindennapi páros (Arthur, a róka és Christie, a fekete párduc) szórakozni készül a barátaikkal, de a város felé tartó viharfelhők a halloweeni maszkabált véres rémálommá változtatják mindenki számára.
Jandácsik Pál első regénye egy sötét, ismeretlen, mégis hátborzongatóan ismerős univerzumot fest le. Karakterei civilizált állatok, akik még soha nem tűntek ennél emberibbnek, a gyilkos után folytatott hajsza pedig soha nem volt ennél idegtépőbb.
Ez a furry krimi nem szűkölködik sem vérben, sem erőszakban; az olvasóban felmerülő kérdések pedig az utolsó oldalakig váratnak a válasszal.
 |
| Jandácsik Pál A dzsungel könyvében mint Ká |
Először is mesélj magadról egy kicsikét… Mióta foglalkozol az írással? Mindig is író akartál lenni?
Jelenleg Abonyban, egy Pest megyei kis városban élek, ahol „csak két torony látszik”, de azóta ez a szállódal a víztorony miatt érvényét vesztette. A művészetek mindig is nagyon vonzottak. Több mindent kipróbáltam már. Régebben rajzoltam is, de ez a tehetségem – gyakorlás híján – elsorvadt végül, helyette viszont felfedeztem magamnak az amatőr színjátszást. Már hét éve erősítem az egyik amatőr társulatot, a Bihari Színkört, ahol az évek során a kisebb mellékszerepektől (Leopold főkomornyik – Mágnás Miska) eljutottam Káig (A dzsungel könyve), Faginig (Oliver!) és Poncius Pilátusig (Jézus Krisztus Szupersztár). Az írással azóta foglalkozom, amióta az eszemet tudom. Már akkor is írogattam, mielőtt még ismertem volna a betűket. A mai napig megvannak a fiók mélyén a vonalas füzetbe feljegyzett sci-fi rémtörténeteim, amiknek még borítót is festettem vonalkódos árral, hiszen minden regényen van ilyen. :D Talán ez példázza a legjobban, milyen komolyan is gondoltam azt, hogy egyszer író lesz belőlem. Volt az életemben néhány üres év, amikor szinte egyáltalán nem írtam – legalábbis nem szépirodalmi műfajban. Az egyetemi tanulmányaim alatt – a beadandók és szakdolgozatok áradata miatt – alkottam a legkevesebbet, de a legkiforrottabbat, mert az Állatok maszkabálját elsőévesként álmodtam meg.
Jelenleg Abonyban, egy Pest megyei kis városban élek, ahol „csak két torony látszik”, de azóta ez a szállódal a víztorony miatt érvényét vesztette. A művészetek mindig is nagyon vonzottak. Több mindent kipróbáltam már. Régebben rajzoltam is, de ez a tehetségem – gyakorlás híján – elsorvadt végül, helyette viszont felfedeztem magamnak az amatőr színjátszást. Már hét éve erősítem az egyik amatőr társulatot, a Bihari Színkört, ahol az évek során a kisebb mellékszerepektől (Leopold főkomornyik – Mágnás Miska) eljutottam Káig (A dzsungel könyve), Faginig (Oliver!) és Poncius Pilátusig (Jézus Krisztus Szupersztár). Az írással azóta foglalkozom, amióta az eszemet tudom. Már akkor is írogattam, mielőtt még ismertem volna a betűket. A mai napig megvannak a fiók mélyén a vonalas füzetbe feljegyzett sci-fi rémtörténeteim, amiknek még borítót is festettem vonalkódos árral, hiszen minden regényen van ilyen. :D Talán ez példázza a legjobban, milyen komolyan is gondoltam azt, hogy egyszer író lesz belőlem. Volt az életemben néhány üres év, amikor szinte egyáltalán nem írtam – legalábbis nem szépirodalmi műfajban. Az egyetemi tanulmányaim alatt – a beadandók és szakdolgozatok áradata miatt – alkottam a legkevesebbet, de a legkiforrottabbat, mert az Állatok maszkabálját elsőévesként álmodtam meg.
 |
| Pali és a fursuiterek a Millenárison |
Az Állatok maszkabálja című könyved egy furry krimi. Biztosan van, aki nem tudja még, mit is jelent a furry elnevezés, elmagyaráznád a jelentését?
A furry egy olyan művészeti irányzat, ami antropomorfizál, vagyis emberivé tesz állatokat. Ha nagyon szigorú akarok lenni, furryk azok a „hibrid” lények, amik nem csak emberi viselkedéssel és értelemmel, hanem emberi fizikummal is fel vannak ruházva. Ilyenek a Macskafogó szereplői vagy akár a Tini nindzsa teknőcök is. Mások már az Oroszlánkirály karaktereit is ide sorolják. Vagyis egy olyan stílusról beszélünk, amivel már valószínűleg mindenki találkozott, de nem tudta a „furryságát”. A furry inkább rajzos műfaj. Az én ihletőm a Blacksad című képregény volt, ami – micsoda véletlen – 16 év után végre magyarul is megjelenik decemberben.
Amikor elolvastam a történeted fülszövegét, rögtön Orwell Állatfarmja jutott eszembe. Talán mondhatjuk, hogy ez az egyik leghíresebb történet, amelyben emberi tulajdonságokkal bíró állatok a szereplők. A te regényedben is van valami politikai, társadalmi kritika az állatok személyiségébe, viselkedésébe rejtve?
Orwell történetének központi témája a sztálini Szovjetunió, az én felnőtt mesémnek pedig egy sorozatgyilkossági ügy. Az én csapásirányom a krimi-thriller, a halálos macska-egér játék, amibe belekeverednek a hőseim. Számomra akkor igazán értékes egy könyv, ha a szórakoztatás mellett bír mondanivalóval, tanulsággal is, ezért az Állatok maszkabálja sem mentes a társadalomkritikától – még ha az csak a sorok közt lapul meg. Fontosnak tartottam, hogy az állati szereplők motivációs indítékai, élettapasztalatai egy nagyobb miliő részei legyenek. A világomban is megjelenik a rasszizmus, a társadalmi egyenlőtlenség és még egy csomó más – fájdalmasan aktuális – téma, így valóban hasonlít az orwelli állatos allegóriához. Nagyon örültem, hogy sok olvasó, kritikus meglátta azt a plusz mélységet, amit beleszőttem a történetbe. A nagy mester fő célja egy diktatúra felemelkedésének és visszásságának szatirikus ábrázolása volt, én viszont könnyedebb műfajjal dolgozom, ami nem tör orwelli grandiózusságra – mindenesetre örülök a felvetésednek. :D
A furry egy olyan művészeti irányzat, ami antropomorfizál, vagyis emberivé tesz állatokat. Ha nagyon szigorú akarok lenni, furryk azok a „hibrid” lények, amik nem csak emberi viselkedéssel és értelemmel, hanem emberi fizikummal is fel vannak ruházva. Ilyenek a Macskafogó szereplői vagy akár a Tini nindzsa teknőcök is. Mások már az Oroszlánkirály karaktereit is ide sorolják. Vagyis egy olyan stílusról beszélünk, amivel már valószínűleg mindenki találkozott, de nem tudta a „furryságát”. A furry inkább rajzos műfaj. Az én ihletőm a Blacksad című képregény volt, ami – micsoda véletlen – 16 év után végre magyarul is megjelenik decemberben.
Amikor elolvastam a történeted fülszövegét, rögtön Orwell Állatfarmja jutott eszembe. Talán mondhatjuk, hogy ez az egyik leghíresebb történet, amelyben emberi tulajdonságokkal bíró állatok a szereplők. A te regényedben is van valami politikai, társadalmi kritika az állatok személyiségébe, viselkedésébe rejtve?
Orwell történetének központi témája a sztálini Szovjetunió, az én felnőtt mesémnek pedig egy sorozatgyilkossági ügy. Az én csapásirányom a krimi-thriller, a halálos macska-egér játék, amibe belekeverednek a hőseim. Számomra akkor igazán értékes egy könyv, ha a szórakoztatás mellett bír mondanivalóval, tanulsággal is, ezért az Állatok maszkabálja sem mentes a társadalomkritikától – még ha az csak a sorok közt lapul meg. Fontosnak tartottam, hogy az állati szereplők motivációs indítékai, élettapasztalatai egy nagyobb miliő részei legyenek. A világomban is megjelenik a rasszizmus, a társadalmi egyenlőtlenség és még egy csomó más – fájdalmasan aktuális – téma, így valóban hasonlít az orwelli állatos allegóriához. Nagyon örültem, hogy sok olvasó, kritikus meglátta azt a plusz mélységet, amit beleszőttem a történetbe. A nagy mester fő célja egy diktatúra felemelkedésének és visszásságának szatirikus ábrázolása volt, én viszont könnyedebb műfajjal dolgozom, ami nem tör orwelli grandiózusságra – mindenesetre örülök a felvetésednek. :D
A nyomozó karaktered Cesar Darlington, egy németjuhász kutya, de szerepel a könyvben többek között szfinx macska, róka és fekete párduc is. Biztosan van kedvenc állatod, belekerült valamilyen módon a történetbe?
Amikor elkezdtem írni a regényt, nem volt kérdés: a főszereplő róka lesz, mert imádom őket, és a macskaféléket is. Nekem is vannak otthon miniatűr párducaim, akik legalább olyan „vadak” tudnak lenni, mint nagy testvéreik, ha reggeli etetésről van szó. :D
Az állatszereplők emberi személyiséget kaptak tőled. Beleszőtted a személyiségükbe a hozzájuk tartozó sztereotip tulajdonságokat is? Például a kutya hűséges, a róka ravasz, a macska önző stb.?
Szinte mindegyik karakterem egy-egy emberi sztereotípiát testesít meg, ami az állatiasság miatt talán még kifejezőbb. Sokat gondolkodtam rajta, hogy a regényben ábrázolt társadalmi kérdések – bár csak a történet hátterét adják – fele ennyire sem domborodtak volna ki, ha a metaforikus karakterek nem viselik magukon egy-egy állat tulajdonságait is. Bár hozzátenném, hogy ezeket a tulajdonságokat nagyrészt mi, emberek aggatjuk rájuk. A mesékből tudjuk, hogy a róka ravasz, a farkas gonosz stb., vagyis emberközelivé tesszük őket, holott véleményem szerint az állatok ennél tisztábbak és nem tekinthetőek fekete-fehér papírmasé figuráknak. Ezért az Állatok maszkabálja figurái bár rendelkeznek – a közvélemény – állati sztereotípiáival, azokon mégis kicsit túllépnek. Nagyon kényes dolog, hogy a regényemben nem szerepelnek emberek – spoiler: legalábbis nem a megszokott formában –, ezért egyrészt a karaktereket minél emberibbé kellett tennem, hogy az olvasók azonosulni tudjanak velük, másrészt folyamatosan szem előtt kellett tartanom, hogy – bár civilizálódtak, két lábon járnak és közös nyelvet beszélnek – mégiscsak állatokról van szó.
Miért pont a krimi műfaját választottad? Olvasóként is szereted a krimiket?
Nagyon érdekes a műfaji besorolásról írni. Az állatok maszkabálja „furry” regény, de mivel ez egy szinte ismeretlen műfaj a hazai könyvpiacon, muszáj volt egy „kézzelfoghatóbb” kategóriába sorolnom. A krimi szálon van a fő hangsúly – kezdetben –, de a regény egy bizonyos ponton túl már inkább thrillerré válik. Van benne egy kis dráma is, meg sci-fi, de az utóbbi poénját nem szeretném lelőni. Egy biztos, ízig-vérig felnőtt olvasmány a regény ívét adó brutalitás, szexualitás és társadalomkritika miatt. Én olvasóként egyébként szinte mindenevő vagyok. A romantikus regények esetében kell egy hangulatnak lennie, hogy rászánjam magam, de a sci-fit ugyanúgy szeretem, mint a krimit. Ha kedvenc írót kellene választanom, akkor mégis George R. R. Martint nevezném meg – aki előtt a regényben is tisztelegtem.
Amikor elkezdtem írni a regényt, nem volt kérdés: a főszereplő róka lesz, mert imádom őket, és a macskaféléket is. Nekem is vannak otthon miniatűr párducaim, akik legalább olyan „vadak” tudnak lenni, mint nagy testvéreik, ha reggeli etetésről van szó. :D
Az állatszereplők emberi személyiséget kaptak tőled. Beleszőtted a személyiségükbe a hozzájuk tartozó sztereotip tulajdonságokat is? Például a kutya hűséges, a róka ravasz, a macska önző stb.?
Szinte mindegyik karakterem egy-egy emberi sztereotípiát testesít meg, ami az állatiasság miatt talán még kifejezőbb. Sokat gondolkodtam rajta, hogy a regényben ábrázolt társadalmi kérdések – bár csak a történet hátterét adják – fele ennyire sem domborodtak volna ki, ha a metaforikus karakterek nem viselik magukon egy-egy állat tulajdonságait is. Bár hozzátenném, hogy ezeket a tulajdonságokat nagyrészt mi, emberek aggatjuk rájuk. A mesékből tudjuk, hogy a róka ravasz, a farkas gonosz stb., vagyis emberközelivé tesszük őket, holott véleményem szerint az állatok ennél tisztábbak és nem tekinthetőek fekete-fehér papírmasé figuráknak. Ezért az Állatok maszkabálja figurái bár rendelkeznek – a közvélemény – állati sztereotípiáival, azokon mégis kicsit túllépnek. Nagyon kényes dolog, hogy a regényemben nem szerepelnek emberek – spoiler: legalábbis nem a megszokott formában –, ezért egyrészt a karaktereket minél emberibbé kellett tennem, hogy az olvasók azonosulni tudjanak velük, másrészt folyamatosan szem előtt kellett tartanom, hogy – bár civilizálódtak, két lábon járnak és közös nyelvet beszélnek – mégiscsak állatokról van szó.
Miért pont a krimi műfaját választottad? Olvasóként is szereted a krimiket?
Nagyon érdekes a műfaji besorolásról írni. Az állatok maszkabálja „furry” regény, de mivel ez egy szinte ismeretlen műfaj a hazai könyvpiacon, muszáj volt egy „kézzelfoghatóbb” kategóriába sorolnom. A krimi szálon van a fő hangsúly – kezdetben –, de a regény egy bizonyos ponton túl már inkább thrillerré válik. Van benne egy kis dráma is, meg sci-fi, de az utóbbi poénját nem szeretném lelőni. Egy biztos, ízig-vérig felnőtt olvasmány a regény ívét adó brutalitás, szexualitás és társadalomkritika miatt. Én olvasóként egyébként szinte mindenevő vagyok. A romantikus regények esetében kell egy hangulatnak lennie, hogy rászánjam magam, de a sci-fit ugyanúgy szeretem, mint a krimit. Ha kedvenc írót kellene választanom, akkor mégis George R. R. Martint nevezném meg – aki előtt a regényben is tisztelegtem.
 |
| Pali és Szurovecz Kitti |
Tapasztalatból tudom, hogy egy könyv megjelenése után rengeteg új élmény éri az embert az olvasóknak köszönhetően. Kaptál valami különleges olvasói üzenetet vagy van valami érdekes sztorid, amit az Állatok maszkabáljának köszönhetően éltél át?
Elsőkönyves szerzőként számomra maga a regény körüli olvasói lelkesedés is óriási élmény. Látom a könyvesboltok polcain, látom a blogokon, honlapokon, ami fantasztikus érzés. A Budapesti Könyvfesztivál egy valóra vált álom volt, mert Szurovecz Kitti beszélgetett velem az első könyvbemutatómon, ami hatalmas megtiszteltetés. Kell ennél több? :D Ráadásul jelmezes állatkák (fursuiterek) kísérgettek a Millenárison. Többen is megkérdezték, hogy szoktam-e vázlatot írni a történethez. Bevallom: nem. Amikor elkezdtem írni az Állatok maszkabálját, még én se tudtam, hogy fog véget érni, és hogy ki lesz a gyilkos. Én ösztönből írok. Sok mindent a papírra vetek, aminek még – akkor – nem tudom a jelentőségét, majd később rájövök, hogy egy-egy elvétett mondat, cselekedet utalt a gyilkosra. Amikor befejeztem a kéziratot többször javítottam rajta, finomítottam, húztam ki belőle, írtam hozzá, de a nagy leleplezés pontjáig együtt nyomoztam, találgattam a szereplőimmel. Én azt vallom, egy jó történet önmagát írja meg, az író „csak egy eszköz” hozzá. A karakterek egy idő után átveszik feletted az irányítást, maguk hoznak meg döntéseket, amikkel alakítják a regény cselekményét. Talán a legkellemesebb olvasói kérdés az volt, amikor Arthurról (a róka) faggattak: kiről mintáztam? Arthur valóban a személyiségem egy – kicsi – része, de nem én vagyok, mégis, olyan jól sikerült figurának találta egy olvasó, hogy – a saját bevallása szerint – letargikus állapotba került az őt érintő csavar miatt. Ha a regény karaktereihez – annak ellenére, hogy nem egy Háború és béke hosszúságú műről van szó – kötődni kezdesz, érzelmeket váltanak ki belőled, az bizonyságot ad nekem, hogy megérte annyit foglalkozni velük.
Elsőkönyves szerzőként számomra maga a regény körüli olvasói lelkesedés is óriási élmény. Látom a könyvesboltok polcain, látom a blogokon, honlapokon, ami fantasztikus érzés. A Budapesti Könyvfesztivál egy valóra vált álom volt, mert Szurovecz Kitti beszélgetett velem az első könyvbemutatómon, ami hatalmas megtiszteltetés. Kell ennél több? :D Ráadásul jelmezes állatkák (fursuiterek) kísérgettek a Millenárison. Többen is megkérdezték, hogy szoktam-e vázlatot írni a történethez. Bevallom: nem. Amikor elkezdtem írni az Állatok maszkabálját, még én se tudtam, hogy fog véget érni, és hogy ki lesz a gyilkos. Én ösztönből írok. Sok mindent a papírra vetek, aminek még – akkor – nem tudom a jelentőségét, majd később rájövök, hogy egy-egy elvétett mondat, cselekedet utalt a gyilkosra. Amikor befejeztem a kéziratot többször javítottam rajta, finomítottam, húztam ki belőle, írtam hozzá, de a nagy leleplezés pontjáig együtt nyomoztam, találgattam a szereplőimmel. Én azt vallom, egy jó történet önmagát írja meg, az író „csak egy eszköz” hozzá. A karakterek egy idő után átveszik feletted az irányítást, maguk hoznak meg döntéseket, amikkel alakítják a regény cselekményét. Talán a legkellemesebb olvasói kérdés az volt, amikor Arthurról (a róka) faggattak: kiről mintáztam? Arthur valóban a személyiségem egy – kicsi – része, de nem én vagyok, mégis, olyan jól sikerült figurának találta egy olvasó, hogy – a saját bevallása szerint – letargikus állapotba került az őt érintő csavar miatt. Ha a regény karaktereihez – annak ellenére, hogy nem egy Háború és béke hosszúságú műről van szó – kötődni kezdesz, érzelmeket váltanak ki belőled, az bizonyságot ad nekem, hogy megérte annyit foglalkozni velük.
Egy moly.hu-s értékelésben azt írta valaki, hogy örülne a folytatásnak. Lesz folytatás? Vagy valami teljesen más történeten dolgozol most?
A folytatást a napokban zártam le. Nem akarok semmit lelőni, de – hál’ istennek – az előolvasói vélemények szerint ütősebb és akciódúsabb lett, mint az első. Közben egy másik tudományos thrillerhez kezdtem anyagot gyűjteni.
November 24-én, a Cat Café Macskakávézóban lesz a könyvbemutatód. Mire számíthatnak az érdeklődők, mi mindennel várod őket ott?
A folytatást a napokban zártam le. Nem akarok semmit lelőni, de – hál’ istennek – az előolvasói vélemények szerint ütősebb és akciódúsabb lett, mint az első. Közben egy másik tudományos thrillerhez kezdtem anyagot gyűjteni.
November 24-én, a Cat Café Macskakávézóban lesz a könyvbemutatód. Mire számíthatnak az érdeklődők, mi mindennel várod őket ott?
A Macskávézó egy nagyon kedves hely, méltó helyszíne egy ilyen könyv bemutatójának. Nagyon szeretek az olvasóimmal beszélgetni és nagyon szívesen fogadom a kritikáikat, meglátásaikat, mert tanulok én is belőlük. Egy kellemes, beszélgetős estére számítok, és ajándékokkal is készülök. A könyvheti dedikálásnál is osztogattam saját magam által gyártott rókafejes könyvjelzőket, aminek azóta született egy második verziója. Ezt a könyvjelzőt könyvtől függetlenül szoktam osztogatni, mert véleményem szerint ez a tárgy a könyvmolyok legjobb barátja. :D
Már a fülszöveg alapján sejtettem, hogy a regényedet el kell olvasnom, de az interjú csak még jobban megerősített ebben. Köszönöm szépen a válaszaidat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése